Két Kaf(f)ka, Hrabal és Pepín az U Rokytkyban
Mindig van valami különös érzésem, amikor a sárga metróval befutok Palmovkára. Nem a belváros nyüzsgése, nem a turisták fényképezőgépei – hanem valami ipari, kopott prágaiság, amely csak arra vár, hogy az ember felfedezze. Pár perc séta, és ott van az U Rokytky: a hely, amit már régóta a törzshelyemnek tekintek. A faborítás, a falakon a régi plakátok, a csapból lassan, türelmesen folyó Svijany – mind olyan, mintha hazatérnék idegenben. Egyik alkalommal azonban, ahogy beléptem, a söröző félhomályában olyan társaság ült a sarokban, amelyet sosem felejtek el. Ott volt Kaffka Margit, fekete ruhában, feszes tartással, mintha mindig a sors szigorát akarta volna megjeleníteni. Korsója habját nézte, és alig hallhatóan ezt mondta: – Egyetlen rossz döntés, és a nő egész élete elvész. Mellette görnyedten ült Franz Kafka, kezében jegyzetfüzettel. Olyan volt, mint aki nem tud szabadulni a saját árnyékától sem. Felírta, majd felnézett rám: – A sör olyan, mint a per. Mire a végére érünk, már se...